helyi termelők

Van-e jövő falun? Ha igen, akkor milyen?

Nyaralásunkat egy bakonyi kis faluban töltöttük, ahol az egyik közeli település (szintén egy pici falu)   lakójával egyik este hossza eszmecserét folytattunk arról, hogy mi is a magyarországi falvaknak a jövője. Felvetődött az is, hogy miért megy el mindenki ezekből a kis falvakból, miért nem maradnak itt a fiatalok.

Persze mindenki tudott valami “okosságot” mondani, ki-ki a saját érdeklődési és politikai felfogásának verziójában, lényeg, hogy ma falun megélni nem lehet, a legtöbb ember tengődik, egyik-napról a másikra él, pedig a vidék is látott már szebb éveket. A válságjelenségek egyre gyakoribbak hazánkban is, a gazdasági válság maga után hozta sokak elszegényedését, nem egy család vált földönfutóvá a devizahitelek megugrása miatt. Napjainkban a gazdasági világválság még inkább jelenvalóvá vált: bevándorlók tízezrei indultak el keletről nyugatra a jobb élet reményében. Hamarosan a Föld túlnépesedése és az erőforrások kiaknázása okán mezőgazdasági és élelmiszerválsággal nézhetünk szembe a nyugati, civilizált világban is. És ez még csak a jéghegy csúcsa: nem beszéltünk a vízhiányról vagy a globális klímaváltozás fenyegető következményeiről.

Ezzel párhuzamosan ma egyre többen nosztalgiáznak a falusi élet után, sokan hátrahagyják fővárosi lakásukat, és gyermekeikkel vidékre költöznek, ahol saját maguk termelik meg az egészséges élelmiszereket, és válnak boldogabbá. Mert az az igazi boldogság, ha leszüretelhetjük az első paprika vagy paradicsomtermésünket, vagy a gyermekeink élőben láthatnak malacot fialni.

Mi akkor a probléma? Ha a városból leköltöző, vidéken újrakezdőt ez boldoggá teszi, akkor miért nem találja meg a boldogulását a tősgyökeres falusi ember? Miért nem cél neki, hogy megtermelje a család asztalára az egészséges élelmiszert, és miért áll sorba a bevásárlóközpont dinnyéjéért, miközben a falu határában sokkal finomabbat is termelhetne? Mert olcsóbb – mondják sokan.

Gondoljunk csak bele: valóban olcsóbb? A gazdag országok az államilag dotált olcsó tömegterméküket (talán helyesebb lenne a szemét szót használni) a szegényebb országokba exportálják, ahol a bevásárlóközpontokon keresztül eladják, a hasznot pedig kiviszik az országból. A szegényebb ország így még szegényebb lesz, azok az emberek pedig, akik helyben megtermelt, egészséges élelmiszert visznek a helyi piacra, nem tudják felvenni az árversenyt ezekkel az olcsó tömegtermékekkel. Mi a következmény? A helyi termelő egyre olcsóbban kénytelen árulni a termékét, hogy veszteségét csökkentse, a végén pedig felhagy a termeléssel. A földre többet nem lesz szüksége, ezért azt olcsón eladja, és visszaköltözik a városba.

A folyamat ezzel nem ér véget. A nagybirtokosok felvásárolják az olcsó földeket, amelyeket néhány év alatt kizsigerelnek, így az ott megtermelt termények is jóval silányabb minőségűek lesznek, vitamin- és ásványi anyag-tartalmuk egyre csökken. Az olcsó silány minőségű termékek fogyasztásával pedig a vidéki ember előbb-utóbb megbetegszik, és jön a következő lépcsőfok: a gyógyszeripar áldozatává válik, ahol újra csak rója az adót. Vagyis az olcsóbb termék nemhogy olcsóbb, hanem összességében jóval drágább, mintha a helyben megtermelt egészséges élelmiszerért fizetnénk meg a tisztességes árat, melyből a termelő tisztességesen megélhet.

Mindent összevetve a helyben megtermelt élelmiszerek választásával nem csak a vidéki életet támogatjuk, hanem saját magunkat is, jól jár vele mindenki: a termelő, akinek a biztos piac biztos és kiszámítható megélhetést biztosít, a fogyasztó, mely egészséges, megbízható élelmiszert tehet a család asztalára és környezetünk, mely fenntartható módon élhet tovább.

A jövő elkezdődött, hazánkban sok reménysugarat lehet látni, aki nyitott szemmel jár az országban, előbb-utóbb remek kezdeményezéseket talál. Fogyasztóként ne feledjük el: pénzünkkel minden pillanatban szavazunk – támogassuk a hazai, helyi termelőket, vásároljuk a helyben megtermelt, megbízható élelmiszereket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.