mom chaos

A legnagyobb boldogság és a próbatételek realitása

Évekig várjuk, tervezzük, elképzeljük, hogy milyen lesz majd, ha megszületnek a gyermekeink, sokak számára életük legfőbb célját, a legnagyobb vágyak beteljesülését jelenti, ha megérkezik a várva várt gyermekáldás. Aztán az első hetek gyakran kiábrándítóak, hiszen legalább annyi benne a nehézség és a próbatétel, mint amennyi az öröm, a büszkeség és az áldás. Csak az előbbiről kevesebb szó esik, mintha ezt takargatni kellene.

Márti évekig várt a gyermekáldásra, már-már feladta a reményt, amikor végre megfogant az első gyermeke. Amikor megszületett, és eltelt néhány hét, a napok és hetek monotóniájától, a kialvatlanságtól, az éjszakázásoktól, a véget nem érőnek tűnő szoptatásoktól elgyötörten kifakadt: “Nekem miért nem mondta senki, hogy ez most már mindig így lesz? Hogy minden nap újra és újra, és nem csak egyszer-kétszer nem alszod ki magad, hanem soha többé!?”

Judit mindig is nagycsaládra vágyott, úgy tervezte, hogy szépen sorban, egymás után jönnek majd a gyerekek, egészen addig, míg a Jóisten akarja, ők férjével mindketten rábízták magukat és családjukat a Gondviselésre. A tervek szerint történt minden, jöttek a gyerekek szépen, egymás után. Az első és a második közt 15 hónap, a második és a harmadik közt 18 hónap a korkülönbség. Csakhogy mindez nem járt súrlódások és sérülések nélkül: a legidősebb kislány féltékenységi rohamokat rendezett, a középsőre soha nem jutott elég idő, hiszen a kicsi is teljes embert szeretett volna. Így hát Judit nem tudta hogyan lehetne még jobb anyja a három csöppségnek, úgy érezte, teljes csőd az élete, és félt attól, hogy valamelyik gyermek megsérül ebben a viszonyrendszerben. Mindemellett még szeretett volna jó feleség és jó háziasszony is lenni, aki befőzi a nyáron termett gyümölcsöket, akinél tiszta a lakás, és aki kielégíti a férje igényeit is. Mivel minden területen nem tudott megfelelni, úgy érezte, teljes csőd és káosz az élete. (tovább…)

Read More