óvoda

Óvodás lesz a gyermek!

Hej, óvoda, óvoda, de fényes az ablaka,
de tágas az ajtaja, de szép tiszta minden terme,
zsibong a sok gyerek benne; 
olyan, mint egy kacsalábon
forgó, ékes palota.
Minden család életében elérkezik az a pillanat, amikor az elsőszülött kisgyermek három éves lesz, és bekerül az óvodába. Ezzel egy teljesen új korszak kezdődik a gyermek és a család életében is. Ha jobban belegondolunk, akkor ettől az időponttól kezdve a gyermek felnőtt koráig intézményben lesz.
Az óvoda szinte a legnagyobb mérföldkő ebben a folyamatban, nagy szükség van tehát a gyermek támogató szeretetére.

Döntések sora
Az óvodába indulást a szülők részéről döntések sora előzi meg, hiszen el kell döntenünk, hogy milyen óvodába írassuk a gyermeket, ott milyen nevelési programot hajtanak végre, vegyes vagy egykorú csoportok vannak az adott óvodában, illetve mikortól írassuk be a gyermekünket. Emellett van még egy alternatív döntési lehetőségünk is, mégpedig az, hogy nem íratjuk óvodába a gyermeket, hanem mi magunk foglalkozunk vele otthon. (De erről egy későbbi írásban).
Tudnunk kell, hogy a kisgyermekek érési folyamata eltérő. Míg egyik gyermek két, két és fél évesen készen áll az óvodai életre, és bátran jár a közösségbe, ott jól érzi magát, addig a másik lehet, hogy még négy évesen sem felkészült arra, hogy “elhagyja az anyukája szoknyáját”. Ilyen esetben szülőként nekünk kell alkalmazkodni a gyermekhez: hiszen a szorongó, bátortalan kisgyermeket lehet, hogy egy évig is úgy visszük az óvodába, hogy sírva válik el tőlünk, míg ha várunk egy évet, ugyanaz a gyermek gond nélkül beszokik.
Óvodai beszoktatás
Az óvodai beszoktatás nem csak a kicsiket viseli meg, hanem a szülőket is, sokszor nagyobb mértékben, mint a gyermekeket. Nagyon fontos, hogy milyen az első élménye a gyermeknek az óvodában: ha jó élményekkel gazdagodik az első napokban, támogató környezetet kap az óvónénik részéről, akkor könnyebben fog a következő héten is elindulni az óvodába. Szerencsés esetben már a beszoktatás előtt többször felkerestük az óvodát, így gyermekünk is betekintést nyerhetett az óvodai mindennapokba úgy, hogy annak még nem volt “tétje”. Ilyen esetben könnyebben barátkozik meg az új helyzettel, főleg, ha otthon erről sokat beszélgetünk vele.
A beszoktatás legyen fokozatos, ebben bízzuk magunkat az óvónénik segítségére, iránymutatására. Ne húzzuk el nagyon sokáig, hiszen az sem nekünk, sem a gyermekünknek nem jó. Fokozatosan alakítsuk ki a biztonságérzetét, eleinte biztosítsuk, hogy a folyosóról nem megyünk el, így ő bármikor ellenőrizheti, hogy valóban ott vagyunk.
Mindig nyomatékosítsuk a gyermekben, hogy az nem fordulhat elő, hogy ott marad az óvodában, még akkor sem, ha már minden gyermeket hazavittek, anya vagy apa biztos, hogy érte fog jönni.
Fő a biztonság!
A kisgyermekek számára létfontosságúak azok a kellékek, amelyek az otthon biztonságát hivatottak közvetíteni számukra, így piciknél ne hagyjuk otthon a cumit, az ismerős játékokat, a kedvenc macit, babát, ezeket eleinte az óvónénik is megengedik, hogy bevigyük a csoportba. Ezek a tárgyak jelentik gyermekünknek a biztonságot, nélkülük elveszítheti biztonságérzetét.
Tudnunk kell, hogy a kicsiket éppúgy terheli az egész napos stressz, mint minket a munkahelyünkön. Emiatt az egész napos zaj, nyüzsgés, foglalkozások, játékok miatt igen elfáradnak a nap végére, ezt toleráljuk nekik, és ne kezdjünk otthon például foglalkoztató füzetet töltögetni velük. Ha igénylik, játszunk óvodás szerepjátékokat, hiszen ezzel tudja a leginkább feldolgozni az óvodában őt ért hatásokat. Simogassuk sokat, ültessük az ölünkbe, szeretgessük, hogy érezze: mi ugyanúgy szeretjük őt, mint előtte.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.