kids watching tv

Ne nézze egyedül! A televízió hatása a gyermekekre

Amióta az első televízióadás 1926 januárjában elindult Nagy-Britanniában, azóta nagyot fordult a világ. A televízió beköltözött lakásainkba, sokak egyetlen szórakozási formájává vált, és némelyek a közösségek felbomlását is a televíziónak tudják be. Persze eleinte még több erénnyel rendelkezett, mint veszéllyel, mára viszont, ha nem vigyázunk, könnyen “bedarálhatja” a gyerekeinket.

Ma ritka az a háztartás, ahol nem találjuk meg a televíziót, ám a 60-as évektől eltérően, manapság már nem csak a kedveset, a szépet és a jót közvetíti számunkra, hanem bármi mást is, ha a háttérben állók érdekeit ez szolgálja. Sokszor felmerül a kérdés egy-egy műsor láttán: van-e még ennél lejjebb, és mindig kiderül, hogy van. Az is nyilvánvaló, hogy minél silányabb egy műsor, annál nagyobb embertömeget képes vonzani, gondoljunk például a népzene vagy a mulatós zene, mint műfajok népszerűségi mutatóira.

A televíziózás káros hatásai

Számos tanulmány született már arról, hogy miért és miként káros a televíziózás az emberekre, de főként a gyerekekre nézve, melyek mögött tudományos kutatások állnak, ám ezek riasztó eredményeit még mindig nem vesszük elég komolyan. A tanulmányok szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a televíziózás elsősorban azokra a gyermekekre jelent veszélyt, akik egyedül néznek tévét, és lelkileg is magányosak. Ők kevésbé vagy nem jól, nem reálisan ítélnek. Ez abban áll, hogy egy filmből nem képesek vagy kevésbé képesek az összefüggéseket levonni, csupán a jeleneteket látják. Esetükben a televíziózás a legtöbb esetben válogatás nélkül történik, mindent megnéznek, amit a tv-ben vetítenek, emiatt látókörük sokkal jobban leszűkül, mint kevesebbet vagy egyáltalán nem tévéző társaiknak.

Igen nagy a szerepe a tévézés utáni beszélgetésnek – még felnőttek esetében is – , hiszen ez segít levezetni a felgyülemlett feszültséget és értelmezni a látottakat, azt összefüggéseiben vagy más perspektívából értelmezni. A gyerekek esetében ez fokozottan igaz, hiszen ők még különbséget sem tudnak tenni a valós és a valótlan között. Ezért nagyon fontos, hogy a család mindig a gyermek mögött álljon, hiszen ez segít a viselkedésminták kialakításában, és abban, hogy felnőttkorukban is tudatos nézőkké váljanak.

A fentiek miatt a lehető legkevesebbszer alkalmazzuk a televíziót villanypásztorként, hanem próbáljuk meg mással elfoglalni a gyermeket, vagy tereljük érdeklődését más irányba. A nagyobb gyerekek segíthetnek az anyukának a főzésben, ezalatt minőségi időt töltünk velük, és közben jóízű beszélgetésekre kerülhet sor, amikor kiderül mi foglalkoztatja adott időszakban a gyermekeinket. Szintén elengedhetetlen a közös étkezések közbeni beszélgetés, amelyek ha elég hosszúra nyúlnak, kiszorítják az esti televíziózást.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.