mom chaos

A legnagyobb boldogság és a próbatételek realitása

Évekig várjuk, tervezzük, elképzeljük, hogy milyen lesz majd, ha megszületnek a gyermekeink, sokak számára életük legfőbb célját, a legnagyobb vágyak beteljesülését jelenti, ha megérkezik a várva várt gyermekáldás. Aztán az első hetek gyakran kiábrándítóak, hiszen legalább annyi benne a nehézség és a próbatétel, mint amennyi az öröm, a büszkeség és az áldás. Csak az előbbiről kevesebb szó esik, mintha ezt takargatni kellene.

Márti évekig várt a gyermekáldásra, már-már feladta a reményt, amikor végre megfogant az első gyermeke. Amikor megszületett, és eltelt néhány hét, a napok és hetek monotóniájától, a kialvatlanságtól, az éjszakázásoktól, a véget nem érőnek tűnő szoptatásoktól elgyötörten kifakadt: “Nekem miért nem mondta senki, hogy ez most már mindig így lesz? Hogy minden nap újra és újra, és nem csak egyszer-kétszer nem alszod ki magad, hanem soha többé!?”

Judit mindig is nagycsaládra vágyott, úgy tervezte, hogy szépen sorban, egymás után jönnek majd a gyerekek, egészen addig, míg a Jóisten akarja, ők férjével mindketten rábízták magukat és családjukat a Gondviselésre. A tervek szerint történt minden, jöttek a gyerekek szépen, egymás után. Az első és a második közt 15 hónap, a második és a harmadik közt 18 hónap a korkülönbség. Csakhogy mindez nem járt súrlódások és sérülések nélkül: a legidősebb kislány féltékenységi rohamokat rendezett, a középsőre soha nem jutott elég idő, hiszen a kicsi is teljes embert szeretett volna. Így hát Judit nem tudta hogyan lehetne még jobb anyja a három csöppségnek, úgy érezte, teljes csőd az élete, és félt attól, hogy valamelyik gyermek megsérül ebben a viszonyrendszerben. Mindemellett még szeretett volna jó feleség és jó háziasszony is lenni, aki befőzi a nyáron termett gyümölcsöket, akinél tiszta a lakás, és aki kielégíti a férje igényeit is. Mivel minden területen nem tudott megfelelni, úgy érezte, teljes csőd és káosz az élete.

Valljuk be, anyaként sokan éreztünk már hasonlót, vagy voltunk azonos szituációban, mint a fent említett (kitalált) esetek. Ma, amikor az internet és a televízió közvetítésével, az egész világ közelebb kerül, és az ún. családbarát média hangsúlyozottan szerepel bizonyos médiumokban, nehéz megtalálni a kényes egyensúlyt és a helyes utat hasonló helyzetekben. A média ugyanis általában csak a szépet és a jót közvetíti felénk a nagycsaládról, a család értékeinek vállalásáról, és arról kevesebb szó esik, hogy bizony nem is olyan egyszerű egy nagycsalád kormányzása, és ez milyen terheket ró az anyákra, akik próbálnak minden területen helyt állni. Általában nem hangzik el az, hogy ez az időszak, amennyire szép, annyira embert próbáló is, és teljesen természetes, ha két vagy három pici gyermek mellett nem jut mindenre időnk, és nem tudunk minden “fronton” maximális teljesítményt nyújtani.

A játszótereken is csak az idilli családképet látjuk: mely szerint anyuka minden idejét a gyermeknek szenteli, folyamatosan vele játszik, fejlesztőfoglalkozásokra viszi, egyik gyermek sem hisztis, nem dacol, és úgy általában: kifelé mindenki az anyaság jó oldalát mutatja.

A legtöbb nőnél ugyanakkor előfordul, hogy a szülést követő időszak egy átmeneti vagy tartósabb ideig tartó lehangoltságot hoz, állandósul a fáradtság, az örömtelenség érzése, és sokan monotonnak, szürkének élik meg az egymás után ismétlődő hétköznapokat. Erről azonban senki sem beszél szívesen, hiszen sokan tartanak a társadalmi megbélyegzettségtől, és feléled saját bűntudatuk is. Hiszen tudják ők, hogy ezt az időszakot kellene életük legszebb időszakának megélniük, és azt is tudják, hogy erre vártak évek óta. Az öröm megélése és önmagunk háttérbe szorítása az “utódnevelés” miatt ugyanakkor nem mindenkinek egyszerű és könnyű. És ez nem jelenti azt, hogy azok az anyukák, akik így éreznek, nem szeretnék a gyermekeiket vagy rosszabb anyák lennének a többieknél.

Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy a gyermekükkel otthon lévő anyukák találjanak olyan fórumokat, ahol nyíltan beszélhetnek problémáikról, az átélt nehézségekről, akár a családban, akár tágabb környezetben. Hiszen önmagában a kibeszélés is jelenthet oldást, vagyis ha kimondjuk a problémákat, akkor már nem is látszanak olyan óriásinak és megoldhatatlannak.

Szintén elengedhetetlen, hogy az anyák ki tudjanak időnként “törni” a taposómalomból és heti valamint havi rendszerességgel végezni olyan tevékenységeket, amely őket feltölti. Ez lehet szórakozási lehetőség, a férjjel kettesben eltöltött órák, beszélgetések, varró- vagy társasjátékklub, stb. Ezzel együtt fontos, hogy az anyukák ezeket az elcsípett órákat ne érezzék bűnnek, kérjenek segítséget a nagyszülőktől, ismerősöktől, aki vigyáz ilyenkor a kicsikre. Higgyük el, felesleges a lopott órák miatti lelkiismeret-furdalás, a gyerekek is jobban járnak, ha anya hetente egyszer feltöltődik, és a kapott energiából futja a hét többi napjára, amikor anya nyugodt és mosolygós!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.